Ildit gyerekkorom óta ismerem. Valahogy az életünk újra és újra összetalálkozik egy-egy ponton. Anno egy házban laktunk, majd egy általános iskolába, gimibe és főiskolára jártunk. Közös baráti társaságunk volt, és most esik csak le, hogy “tejóég” nem is volt olyan rég, amikor még együtt buliztunk, és most pedig itt áll előttem, gyönyörű, sugárzó anyukaként, egy csodaszép kislánnyal, és a pocakban már ott vár Maya is hogy megérkezhessen ebbe a szerető kis családba.
khmm.. túlcsorduló barokk körmondat lett ez -bocsi-
Jöjjenek ők: Ildi és a lányok és persze apa sem maradhat ki 
Hamarosan újra találkozunk
Szia Ildi, gyönyörű vagy!! Nálad csak a picike lányod szebb! Gratulálok, csuda klassz kis családod van
). A sötét hátteres, majdnem egész alakos kép egyszerűen zseniális, ez a kedvencem – hadd dícsérjem egy kicsit a fotóst is…
Puszillak (és nagyon kíváncsi vagyok Mayára is!)
Zita (Csónakház u. 5.)
Hát, az ÉN barátnőm!!
)))))))))))
Gyönyörű képek! De hát valljuk be, gyönyörű témáról, szuper fotóssal nehéz rossz képeket csinálni!
Pussssszz Nektek!
[...] született, az egyikük az alább látható, elképesztően aranyos kisfiú a másik pedig Ildi kislánya. Ők egy napon, egy kórházban születtek, és mellesleg szomszédok is Domi nyuszit [...]
[...] csoda, egy igazi “kicsi a bors, de erős” eset. Családostul fotóztunk, csodaszépek ők így [...]