Ildit gyerekkorom óta ismerem. Valahogy az életünk újra és újra összetalálkozik egy-egy ponton. Anno egy házban laktunk, majd egy általános iskolába, gimibe és főiskolára jártunk. Közös baráti társaságunk volt, és most esik csak le, hogy “tejóég” nem is volt olyan rég, amikor még együtt buliztunk, és most pedig itt áll előttem, gyönyörű, sugárzó anyukaként, egy csodaszép kislánnyal, és a pocakban már ott vár Maya is hogy megérkezhessen ebbe a szerető kis családba.

khmm.. túlcsorduló barokk körmondat lett ez -bocsi-

Jöjjenek ők: Ildi és a lányok és persze apa sem maradhat ki

Hamarosan újra találkozunk